Integrált Önismereti Mozgásmeditáció

Ebben a kis esszében kísérletet teszek az általam összegyűjtött tapasztalatok alapján arra, hogy leírjam az elméletben és gyakorlatban kidolgozás alatt álló technikát. Kiindulási pontnak a test–lélek egységét tekintem, amit több ízben is részletezek az alábbiakban. Öt technikát írok itt le, melyek egymásra építve, illetve egymással kombinálva egy komplex önismereti rendszert alkothatnak.

Első lépés testünk és elménk előkészítése a megismerésre. Mivel elménk és érzelmeink könnyedén elvándorolnak a múlt vagy a jövő felé, testünk azonban kizárólag itt és most, a jelen pillanatban tud létezni, ezért elsődleges feladatunk, hogy visszahozzuk a tudatosságot a testünkbe:

„…Ily módon, az ászanák tanításán keresztül az értelem mérhetetlenségét és sokféleségét az egyhegyű koncentráció állapota felé tereljük.”

/B. K. S. Iyengar 2009: 188./

Ezzel a figyelemmel kiléphetünk a mindennapok forgatagából, az állandóan cikázó gondolatok örvényléséből, csönd és nyugalom jellemezheti a lelkünket. Testünk kímélő mozgatásával felismerhetjük a benne rejlő ízületi blokkokat, izomgörcsöket, gyengeségeket, melyek pontos analógiát mutatnak elménk állapotával. Csupán eme testi gátak diagnosztizálásával és felismerésével is sokat tehetünk az önismeret érdekében, figyelmünket végre a valós problémákra irányíthatjuk. Izmaink feszültségének oldásával lelki feszültségeink is oldódni kezdenek; blokkolt ízületeink felszabadításával lelki kötődéseink, ragaszkodásaink is lazulnak, fizikai határaink átlépésével mentális határaink is szélesednek, akaraterőnk növelhető. Ha kellőképpen figyelünk rá, testünk tökéletesen megmutatja, melyik az a részünk, amivel dolgoznunk kell, melyet fejleszteni érdemes. Talán a legalapvetőbb, mindenki által ismert példa erre a csuklyás izom feszültsége – megemelt váll, görcsös nyak –, mely idegi feszültséget, stressz helyzetet jelez, a ránk nehezedő feladatok súlyát, a hátunkon hordott problémák nagyságát mutatja. Shaolin templomok harcművész szerzetesei állítják, hogy minél hajlékonyabb az ember, annál több fájdalmat képes elviselni, és annál gyorsabban képes haladni a tanulásban. Ezt a kijelentést szintén értelmezhetjük testi illetve lelki szinten is. A gyakorlás révén elkezdjük megérteni azokat a viselkedési sémákat, melyek szerint működünk. Így mélységesen megismerjük önmagunkat: elkezdjük elfogadni beidegződéseinket, majd kellő irányban változtathatunk rajtuk. Testünkben újra megnyílnak a láthatatlan energiacsatornák, a megrekedt chi/prana/életenergia újra akadálytalanul tud keringeni, beindul a test öngyógyító mechanizmusa. Nem beszélve a nyugati szemmel sokkal kézzelfoghatóbb jobb vér- és nyirokkeringésről, az anyagcsere-folyamatok felgyorsulásáról, a méregtelenítésről, az oxigén fokozottabb felvételéről, stb. Ezek mind tisztítják, felszabadítják testünket, és ezáltal ez elménket is. Erre a célra tökéletesen megfelelnek például a jóga ászanák vagy egyszerűbb chikung gyakorlatok. Csontkovácsok, thai masszőrök, egyéb terapeuták és gyógyítók is ezeket az elveket követve dolgoznak.

Kötött forma-gyakolatokkal, koreografált mozgássorokkal fokozhatjuk az előbbi folyamat intenzitását. Hosszabb gyakorlatok megjegyzéséhez memóriánkat hívjuk segítségül, így is fokozzuk a koncentrációnkat. Folyamatos, megakadás mentes mozgásra törekszünk, ismétlések segítségével finomítjuk a formát. Ez a folyamat szintén segít minket a meditációs állapot elérésében, mélyítésében. Intenzív mozdulatsorok hatására növekszik az energia és az egyéb testi áramlások mértéke is. Harcművészetekben és a tánctréningekben szintén megjelenik ez a típusú testgyakorlat.

Fontos megemlíteni még az egyensúly kérdését. Minden mozgásforma nagy hangsúlyt fektet erre. Balanszunkat a test és a föld kapcsolata adja. Feladatunk megtanulni, hogy érezzük a súlyunkat, a gravitációt, a talaj megtartó erejét. Súlypontunk megtalálása azonos azzal, hogy megtaláljuk középpontunkat. Ez megadja a stabilitásunkat, a földdel való együttműködésünket, s az energiák optimális felhasználását teszi lehetővé:

”Fizikából már tudjuk, hogy egy tömeg középpontja a tömeg mozgásának irányító pontja. A középpont az intelligencia székhelye, amely közvetlenül összekapcsol minket a tevékenységgel és spontán módon, ám pontosan felel a szituációra. Ez az intelligencia nem megy keresztül az intellektuális vizsgálódáson vagy gondolkodáson. … Közvetlenül és egyszerűen szól hozzánk, általában érzés és nem gondolat formájában”

/ P. Realston 2004: 34. /

Megemlíteném még azokat a partnerrel történő mozgásokat, ahol a szerepek nem kiegyenlítettek: irányító–irányított, aktív–passzív, támadó–védekező, stb. Külső impulzusok befogadását, azokra való reagálást, az egymáshoz való alkalmazkodást vagy egy másik ember irányítását gyakorolhatják a párok, erősíthetik a másikba vetett bizalmat. Ezáltal lebontható az ember-ember közötti gát, megtanulhatjuk átadni magunkat egy külső akarat energiájának. Fejleszthetjük szociális, emberi kapcsolatainkat.

Az improvizációs technikák már egy másik irányból közelítenek. Legfontosabb, hogy itt nem egy külső parancs vezeti a mozgásunkat, nincs egy elérendő cél, nincs irányítás. Nem koncentrálunk testünk megfelelő alkalmazására, fejlesztésére, esetleg esztétikájára, elménkkel nem irányítjuk azt. Nem gondolkodunk, hagyjuk, hogy magától cselekedjen. Első szinten érzelmeink azok, melyek megnyilvánulhatnak akaratlan mozgásunkban, így még mélyebbre mehetünk az önismeret ösvényén, illetve kifelé kommunikálhatjuk belső világunkat (például az improvizáción alapuló táncelőadásban). Kellőképpen felkészülten, meditatív állapotban megszűnő egónk egyre kevésbé szól bele az eseményekbe, s így belekerülhetünk egy igen intenzív transz állapotba, ahol mélyebb (vagy éppen magasabb) lényegünk nyilvánulhat meg. Eggyé válhatunk valami istenivel. Ez az állapot hasonlíthat a sámánok által elért állapotra, intuitív energiák csatornájává válhat a testünk. Csodálatos érzés, mikor gondolkodásunk teljesen kikapcsol, elvesztjük az időérzékünket, a teret csak a minimális szinten észlelve, rá nem fókuszálva mozgunk.

Páros improvizáció esetén, mikor mindkét fél egyenlő, kialakul egy érdekes képlet, a közös én, a közös akarat. Egónk fel kell hogy oldódjon e közösben, énünk meg kell hogy szűnjön, hogy létrejöhessen a mi, ami innentől egyként cselekszik. A modern kor újdonsága a kontakt improvizáció[1]: az a technika, ami tökéletesen megvalósítja ez előbb leírtakat:

„A súlyadással és az egyensúlyi helyzetekkel való játékban a táncosoknak mindig a közös megoldásokat, utakat kell keresniük. Ha az egyik táncos ráerőlteti az akaratát a másikra, a tánc hamar unalmassá válik, és megszakad. A partner iránti érzékenység és a vele való kommunikáció természetes ellentéte az önzésnek.”

„ Az önrendelkezés és a „létezés” tudatossága mélyen beleivódott ebbe a táncformába. Azt a társadalmi együttélés modelljét tükrözi, ahol minden ember egyenlő, ugyanakkor teljes felelősséget vállal önmagáért és viselkedéséért.”

„A táncosok nem próbálnak egy esetleges esést vagy lecsúszást megakadályozni, csupán felajánlják testük egy-egy felületét. Tudatosak, érzékenyek és nyitottak, de nem irányítják a történéseket. Meghagyják partnerük választási szabadságát, hiszen mindenki képes megoldani az előtte felmerülő helyzetet. Ezzel együtt a kontakt improvizáció az egymásra utaltság modellje is.”

/Steve Paxton ( Internet)/

Harcművészeteknél ennek a küzdelem felel meg, ahol ugyan nem az együttműködés, hanem az egymás legyőzése a cél, de ez nem jöhet igazán (jól) létre, csak ha egyesülni tudunk az ellenfelünkkel.

„Semmi vagyok, nem töltök ki teret, és nem foglalok el helyet és mivel ők sem foglalnak el helyet, nem vagyunk elválasztva egymástól. Ha nem vagyunk elválasztva egymástól, ugyanazok vagyunk. Ezek az élmények vezettek el ahhoz a képességhez, hogy tudjak olvasni mások szándékában. Láttam, hogy mit fognak tenni az emberek, mielőtt megtették volna… Az első dolog, amit el kell fogadtatni az emberekkel, hogy még harc közben is tartsák meg a kapcsolatot a másik féllel”

/P. Realston 2004: 13–14 /

És nem lehet nem megemlíteni azt a legősibb technikát, melyet mindannyian gyakorlunk életünk folyamán: a testi szerelem, melynek helyes – magasabb szintű – megvalósításáról könyveket lehetne teleírni, melyekben biztosan találnánk nem egy párhuzamot az előbb leírtakkal.

A fent részletezett technikák, mint már korábban említettem, régóta létező, bevált módszerek, melyeket egymással kombinálva eljuthatunk egy szabadabb, tudatosabb létbe, egy könnyebb, erősebb, egészségesebb testbe. Javul a kommunikációnk önmagunkkal és a környezetünkkel, mely elengedhetetlen az élet bármely területén való boldoguláshoz.

Irodalomjegyzék:

Peter Realston 2004. Cheng Hsin Az erőfeszítés nélküli erő alapelvei. (Berkeley Kis Zsuzsanna ford.) Debrecen: Lunarimpes Bt.

B. K. S. Iyengar 2009. A jóga fája (dr. Martini Dániel ford.) Budapest: Filosz.

Godfrey Devereux A jóga alapjai ford.: Szathmáry Kinga Bioenergetic Kft Budapest 2002

Táncpoétikák. Szöveggyűjtemény a reneszánsztól a posztmodernig 2008. (Fuchs Lívia szerk) Budapest: L’Harmattan.

Internet:

Kontakt Improvizáció

http://www.kontaktbudapest.hu/alap.php?menu=1&menuszam=0&fekete=1&tipus=oldal

Természetes együttlét – szavak nélkül – a mozgásban

http://www.zpok.hu/kontakt/

Film:

Ngan Ka Ming 2005. Myths and Logic of Shaolin Kung-Fu (A Shaolin Kung Fu mítoszai és logikája) National Geografic.

---

[1] A kontakt improvizáció két vagy több ember összehangolt együttmozgásán alapszik, kommunikációs csatornájuk önnön testük, mely folyamatos kontaktusban van, így érzik, hogy mit tesz a másik. Ehhez alkalmazkodva kreatívan vesznek részt a mozgásban.